Van mit tanulni Edelénytől
Edelényben mindent megpróbálnak kihozni a hazaiak meccséből. Megérkezve egy megviselt pálya várt minket, ahol pár hónappal ezelőtt még mellkasig ért a víz. Így a pálya környezete és minősége leginkább fejlődő világbeli látványt nyújt, amibe próbál némi romantikát azért kölcsönözni az egykor csodás L’Huillier-Coburg–kastély, ami most leginkább háború utáni állapotokat idéz az ember számára.
A kastélynál ott vannak az építőanyagok, bár a megkezdett munkából - valószínűleg a megkergült Bódva miatt - egyelőre nem sokat látni. A csapatnak van havonta megjelenő hírlevele, “Hajrá Edelény!” feliratú pólóban feszítő cheerleaderei és olyan szurkolótábora ami dobbal, kürttel és jó adag hanggal fel van szerelkezve: megyei bajnoksághoz képest oroszlánbarlangban kellett játszanunk, de azért a szurkolóik lelkesedése irigylésre méltó - jól jönne nekünk is egy ilyen. Emellett volt tombolasoroslás, tizenegyes-rúgó verseny és minden mérkőzésen a szurkolók illetve a játékosok megválasztják a meccs legjobbját, akinek a díját a következő meccsen adják át.
Kicsiny dolgok, de a helyi emberek számára ez is boldogságot jelent. Némelyikük mindenét elvesztette a tavaszi árvízben. Nekik egy kicsiny siker is örömöt okoz a mindennapokban. A futball pedig még ilyen szinten is képes erre.
Úgy fest, az edelényi futballcsapatnak ilyen előzmények mellett van jövője a megyei I. osztályban. Bár csak az első forduló ért véget, de érdekes lenne év végén látni az élmezőnyben őket, némi keserű szájízzel az ajkunk sarkában, hogy mi adtunk lökést ehhez a sikerhez.
